Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asszertív magatartás és viselkedés technikák

2009.11.27

Asszertív magatartás és viselkedés technikák

 

Asszertivitás (önérvényesítés) gyakorlata

A viselkedés az ember látható és hosszabb ideig észlelhető megnyilvánulásainak jellemzése. A viselkedést meghatározza a környezet, a személy motivációi, attitűdjei, mentális és testi állapota. A személy tettei, verbális, nem-verbális vagy meta-kommunikációján (testnyelvi megnyilvánulásain) keresztül észlelhetjük viselkedését. Egy személy, és szemlélői sokszor eltérő véleménnyel vannak egymás észlelt viselkedéséről (perceived behaviour), annak hatásairól, ez konflikushoz vezethet, ami megfelelő kommunikációval elkerülhető.

A viselkedés és a magatartás szinonimák, bár a viselkedés a pillanatnyi, a magatartás a tartós megnyilvánulás.

 

Az attitüd értékelő magatartás

A viselkedés és az attitűd társas viszonyban ciklusba szerveződik, méghozzá olymódon, hogy az

  • én attitűdöm kihat az én viselkedésemre,
  • az én viselkedésem kihat a te attitűdödre,
  • a te attitűdöd kihat a te viselkedésedre.

 

A két résztvevő között az attitűdök erősíthetik egymást, a ciklusból könnyen negatív, illetve pozitív spirál alakulhat ki.

A normális ember a fenti ciklus alapján mindig a saját viselkedését igyekszik megváltoztatni, amely döntésnek több oka van:

  • Önmaga megváltoztatása csupán akarat, lelkierő és elhatározás kérdése, legtöbbször nincs szükség hozzá külső erőre.
  • Az alkalmazkodás a túlélés eszköze, nekem kel alkalmazkodni, ha életben akarok maradni.
  • Nincs felhatalmazásom, jogalapom vagy egyéb ésszerű okom arra, hogy én határozzam meg, hogy szerintem másoknak mi a jó vagy a kívánatos.

Igazán éles, elfajult (veszélyes) konfliktus esetén az embernek sincs több választása, mint a vadonélő állatoknak, amelyek ilyenkor vagy harcbaszállnak vagy elfutnak (fight or flight).

 

Az emberi viselkedés sémái

Önmagunk és környezetünk elfogadása vagy el nem fogadása négy viselkedési alapszituációt eredményez, amelyet az alábbi ábrán tekinthetünk át.

Önmagunk elfogadása
Környezetünk el nem fogadása
Agresszív
  • Önbizalom hiánya
  • Mások elfogadásának hiánya
  • Negatív érzések mások iránt
  • Harag és vádaskodás
  • Felsőbbrendűségi érzés
  • Minden helyzetet kontrollálni akar
  • Nem érdekli mások érzése
Asszertív
  • Önbizalom, reális önértékelés
  • Mások és önmaga elfogadása
  • Felelősségvállalás
  • Érdeklik mások érzései, gondolatai
  • Őszinte, egyenes
  • Meghallgat másokat
  • Nyíltan kérdez

Környezetünk elfogadása
Manipulatív
  • Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés
  • Mások és önmaga elfogadásának hiánya
  • Gyanakvás
  • Őszintétlenség
  • Mások önértékelését is aláássa
  • Depresszió, motiválatlanság
Passzív
  • Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés
  • Önelfogadás hiánya
  • Negatív érzések önmaga iránt
  • Kisebbségi érzés
  • Önfeladás
  • Lelkiismeretfurdalás
  • Motiválatlanság
Önmagunk el nem fogadása

 

Viselkedési típusok

Személyes interakcióban, azaz szemtől-szemben:

·         Passzív:

Passzív ember viselkedésére az jellemző, hogy kerüli a problémás helyzeteket. A kommunikáció elől kitér, visszafogottan viselkedik.

·         Asszertív:

Az asszertív, vagy más szóval a kellő határozottságú és öntudatú emberre az jellemző, hogy környezetével összhangban igyekszik eléri céljait. Van önbizalma, határozott, szemkontaktust tart, erőt, nem alkalmaz, együttműködő. (A viselkedés minták között ez az aktív és pozitív kategória, tehát érdemes megismerni, megtanulni az asszertivitást, a józan önérvényesítést.

·         Aggresszív:

Az aggresszív ember gyakran mérges, elvörösödik, felfújja magát, szuggesszív tekintetű. Általában erőteljesen gesztikulál, hangos, a véleményét tényként közli, ténynek állítja be.

·         Manipulatív:

A manipulatív ember próbálja rejteni érzelmeit, gondolatait, gyakran a környezetét utánozza, igyekszik a legsikeresebbnek tűnő társát utánozni, a többieket pedig megtéveszteni, saját sikere érdekében

 
A magatartás és viselkedés asszertív technikái

Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló (szubmisszív), alárendelt magatartásforma és a fenyegető (aggresszív) magatartásforma között.

Lényeges kelléke az asszertív személyiségnek, hogy tudja, hogy mit akar (elérni), és tisztában van a másik igényeivel is. Ennek alapján jogos önbizalom fogja el és magabiztos a fellépése.

A magabiztos fellépés alapja az önbecsülés, amely jótékonyan hat az önbizalmunkra, ezen keresztül a viselkedésünkre. Viselkedésünkből a kommunikáció az, amelyen keresztül le tudjuk mérni hatékonyságunkat, azaz, hogy elérjük-e célunkat. A kommunikáció négy lépéséből (közlő kódol és küld, vevő üzenetet veszi megfejti, válaszol, mindkét fél ellenőrzi, hogy a megértés megtörtént-e) nem felejti el, hogy akár ad, akár vesz, ellenőriznie kell a megértést, így alakul ki az együttműködés.

Szívós ellenállás esetén a monoton ismétlés technikáját (broken record) használja, általában meglepően jó eredménnyel.

Ezért azt mondja, amit gondol. De képes nemet mondani, visszautasítja a vállalhatatlan kéréseket. Véleménynyilvánításában konstruktív, ő maga pedig figyel mások gondolataira. A legfontosabb,, hogy ha nem ért valamit, akkor kérdez – ez az információszerzés asszertív módszere, nem pedig az, hogy ez hülyeség, ezt még soha nem hallottam, stb.

Az asszertivitás művészet, ezt mindenkinek meg kell tanulni! Hogyan legyünk önmagunk anélkül, hogy megbántanánk a másikat? Eredendően, születésünktől fogva magunkban hordozzuk az agresszivitást, amellyel saját területünket védjük és az akaratunkat érvényre juttatjuk, és a félelmet, amelyből passzivitásunk, megadásunk táplálkozik. Az asszertivitás nem csoda, de csodálatos hatása lehet, ha indulatainkat másokat tisztelve tudjuk kifejezni. Ha megvédjük magunkat anélkül, hogy másokat megbántanánk, ha meghallgatjuk a másik álláspontját és tudunk mindkettőnk számára elfogadható megoldást találni.

 

Asszertivitás, önérvényesítési készség

Az asszertivitás, vagyis az önérvényesítés képessége olyan tulajdonság, amely ma már szinte minden jelentősebb munkakörben elvárt és „divatos” is. Az asszertivitás megmutatja, hogy ki mennyire mennyire képes saját szándékait, elképzeléseit, meggyőződését érvényre juttatni másokkal szemben, mennyire képes másokat saját véleménye irányba befolyásolni, miközben azért tiszteletben tartja a másik embert.

Az asszertivitás (önérvényesítés képessége), a saját szükségletek, kívánságok, akarat, célok érvényre juttatására való törekvés pozitív és negatív formát is ölthet. Pozitív esetben a célelérésre, teljesítményre való törekvéssel, mások megbántás nélküli meggyőzésével, határozottsággal párosul. Főleg olyan esetekben, ahol kiemelkedően fontos bizonyos feladatok következetes véghezvitele, ez a sajátosság nélkülözhetetlen lehet. Sok vezető érvényesülése esetében meghatározó tulajdonság.

Az asszertív egyén meggyőző, jó beszédű, céltudatos, határozott, elszánt, következetes, miközben tiszteletben tartja a másik egyén nézőpontjait és véleményét, annak személyiségét. Mindemellett azonban nagy szociális hatékonysággal rendelkezik, vagyis hatni tud más emberekre, könnyen el tudja fogadtatni saját álláspontját úgy, hogy a partnere közben valóban elhiszi, hogy nem neki van igaza. Az asszertív ember nem vonakodik kényes ügyeket intézni, magas pozícióban lévőkkel tárgyalni, eredeti célkitűzését nehézségek árán is véghez vinni. Akik dominanciára törekednek, néha erőszakosak, és szociális értelemben felfelé törekvők. Határozottan, habozás nélkül döntenek, s gyakran válnak vezetővé. Mások viszont inkább a háttérben szeretnek maradni, s másokra hagyják a döntést, a beszédet.

 

Magatartásból és viselkedésből kialakuló konfliktus

Az emberi csoortokban zajló események (csoportdinamika) közül a rossz, a nem kívánatos fajta a kellemetlenségből fejlődik ki, és négy szintje van:

  • Frusztráció, vagy erős bosszúság, bosszankodás
  • Düh vagy méreg
  • Aggresszió (fenyegetés)
  • Tettlegesség (erőszak)

A minket érő környezeti ingerekre - az eredmény (kifejlet) szempontjából - kétféleképpen reagáhatunk: vagy jó, vagy rossz lesz, amit választunk.

A választás előtt általában mérlegelünk, méghozzá többnyire a gátlók (inhibitors) és a beindítók (triggers) alapján.

A gátlók azok a dolgok, amelyek segítenek abban, hogy ne veszítsük el a türelmünket, ne jőjjünk ki a sodrunkból.

A beindítók a „rossz dolgok”, mindazok, amelyek miatt begerjedünk és érzelmeink veszik át a kontrollt a józan eszünk helyett.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.