Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Írásaim

2007.12.20

Kis pesti metafizika

 

(avagy: Hogyan éljük túl a hétköznapokat?)

 

Boros Attila Péter írásai

 

 

 

Igaznak hitt barátságban csalódva





„E jelben győzni fogsz!” De már elmúltak a harcok. Vagy áttevődött a hadszíntér a személyes kapcsolatokba, vagy még mélyebbre az emberi lélek belsejébe?
Ma nehezebb felismerni, ki barát, ki ellenség, de a harc folytatódik.
Én azt hiszem, lelepleztem az álnok ellenfeleket, nekik fájt az igazság. Már csak szövetségeseket kell szereznem… vagy itt is hagyhatnám a helyzetet és új, igaz barátokat kereshetnék, de még egyszer látnom kell az arcát és a szemébe kell mondanom az igazságot: álnok, konform ember vagy, eltellve önmagadtól, mindenki mást lenézve, nem ér semmit életed, húzódj meg, lapulj, mint a féreg!
Áldás helyett, átkot szórnék fejedre!
A harc nem ért véget, Szent György és a Feszület jelében felveszem végre vértemet és nyíltan megküzdök a gonosszal. Eltiprom mint a férget, csíráját is kiirtom az öntelt, rátarti magatartásnak….




1997. március 16.

 

 

Belső szellemi arisztokrácia





Jászberény felé a főiskolára utazva ismét tudatosult bennem, hogy ez az ország, ahol élek, mennyire elmaradott, az emberek milyen alacsony színvonalon élnek.
Most értettem csak meg, amit három évvel ezelőtt, a felvételim után, Berényi Gábor mondott.
Én nem akartam elfogadni az elveit, belső meggyőződésem volt az Isteni Gondviselésbe vetett hit. Hittem, ahol mindent elborít a sötétség, ott túlárad a Kegyelem.
Manapság, talán a túlzottan materialista főiskolai oktatás hatására, úgy gondolom, hogy egy különös utat járok be magányosan, ill. pár társammal közös magányunkban. Ez valószínűleg belülről is fakad…
Már kiskoromban is magányos típus voltam, elzárkóztam a durva, otromba emberektől. Akkor is a magányos útkeresők vonzottak, ilyen ember volt pl. a keresztanyám…
Szakmát tanulva sem éreztem boldognak magam, egyre inkább azt gondoltam, hogy más vagyok, mint a többi ember. Sodródtam, szükségem volt barátokra, de sokáig nem találtam a magam fajtáját.
Bogi és András hasonló utat jár be, ezért jó velük. Angéla felfedeztette velem egyéniségemet és egy időre patrónusommá is vált. Középiskolai tanáraim közül többnek is köszönhetem, hogy elvetették bennem azokat a magokat, amiket most érzek kikelni magamban.
El kell határolódnom a külvilág durvaságától, meg kell választanom útitársaimat
e magányos, belső úton, mint Esti Kornél… (El fogom olvasni a Tonio Krögert és tovább fogjuk keresni a Szent Grált…)




1998. november 21.

 

 

Naplórészletek




Március 29.-e Hétfő. Panyigyelnyik. A Hold hatása alatt álló nap. (Szakkifejezve: lunátikus nap)
Vivaldi: Tavasz nyitány. Kezdete valaminek.
„α” 1999 Frühling. Tavasz. Spring.
Ablakomon friss levegő áramlik be (biztosan a Golf áramlat) és madárcsicsergés hallatszik: „Csirip-csirip itt a tavasz!”

Ez a szép mai napom sem mentes az ezredvégi hangulattól. Reggeli álmos forgolódás az ágyban, majd kertvárosi nedves buszmegálló. (Tömegtársadalom-tömegközlekedés!!)
Munkahely: művelődési intézmény, kultúrházmány, kövület a szocreál korból.
(És felragyog az én Napom: ’’’BMK’’’)
A délelőtti álomban egy kis ébrenlét: pszichológus. A meggyőzés lélektana: mégis érdemesnek lenni jól érezni magamat?
(Atika újra örülni fog az életnek és nagyfiú lesz!!)
Ebéd az ideális munkatárssal, téma (feszült hallgatások és kanalazások közepette) a tudományos fantasztikum: a Csillagok újra Háborognak majd.
Munka: emberárnyékok és tárcsahangok elvonulása a fülem mellett. Létezhet egyáltalán kapcsolat „lélektől-lélekig”?
Délután: gyors német nyelvi szintfelmérő, hogy bizonyossá váljék: nem tanultam semmit a középiskolámban. Utána még Újkeresztény (?!) hittérítés a Kálvin téren, majd falási, zabálási rohamok…
Lefekvés előtt beszélgetés a család helyett a TV-vel…
(Kis műholdas szatelitem, lecsukódik már a szemem…)
Konyec Filma







Március 30.-a. Emőke.
Kedd: a Mars hatása alatt álló nap!!

Ma, hogy boldoggá és változatossá tegyem az életemet, új útvonalon mentem dolgozni ill. jöttem haza. Igaz, hogy ez dupla időt vesz igénybe, de hát időmilliomos vagyok…
Egyébként semmi érdekes nem történt ma, kivéve, hogy virágzik a kajszibarackfa és finom édes a virágok illata.
Utazás közben gyönyörködöm a szebbnél-szebb, jobbnál-jobban öltözött és erkölcsi nemességükkel versengő, boldog, kellemes arcú, nemes vonású magyar állampolgárokban, államproletárokban és államparasztokban.
Megfigyeltem, hogy a metró megállók más és más kasztokat jelölnek a nevükkel is. A külvárosi megállóknál parasztok, befelé prolik, majd cigányok, a belvárosban értelmiségiek, zsidók szállnak fel. Az új tatárjárás sárga színű és ferde szemű emberegyedei csak színesítik a palettát. A lebegő értelmiségiek libidója is lebegett a metrón, hol ide, hol oda próbált tapadni, de nem lelé honát e hazában…
Szeretem a munkahelyemet, ezt az iroda-barlangot, hol életem legszebb napjait töltöm. Napjaim legboldogabb pillanatai, mikor a verőfényes reggeleken belibbenek börtöncellánkba, hová sem fény, sem levegő nem követhet. Előre félek attól a pár hét szabadságtól, melyet kint a természetben, a verőfényben kell majd eltöltenem… hogy fog majd hiányozni nekem drága kis munkahelyem, ahol a nappalt félhomályban tölthettem, míg munkaidőm lejártán kijőve a már hanyatló Nap szememet bántó utolsó sugaraitól is menekülve mehettem haza.
Cinikus vagyok, de jogosan: utálom a természetellenes társadalmat, a hülye szabályaival és kimódolt konformviselkedésével. Vajjon a természettől elszakított embert kárpótolhatja egyetlen megmaradt természetes örömforrása, a szexualitása? De hiszen az sem lehet szelíd és természetes, ha eltévelyedtünk az elvárások, viselkedések és megbántottságok útvesztőiben!

 

 

 

Életutak-élet területek-tudatalatti asszociációk





ERDŐ: fülledtség, ég felé nyitottság, félelemmel teli várakozás, halálközelség, burjánzó növényi élet, erőszak, bezártság, állati ösztönök, megtisztító szellőfuvallat, hűsítő patakcsobogás, rejtőzés, menekülés…

TÁNYÉR: az erdő legmélyebb pontján egy patak völgyében, tölgyes mellett, a patak medrében, félig eltemetett tányérban csillogó, fényes drágakövek.

KULCS: az avarban egy nehéz, félig rozsdás rézkulcsot találtam, amit megszagoltam és magammal vittem.

HÁZ: romos, rémisztő ház, homok talapzatú, labirintusszerű belső terek, egy emberi roncs lakik talán a labirintus végén, szörnyeteg?

TÓ: tükröződő vízfelület, vonuló felhőkkel, megcsillanó Napsugár, majd a Hold azután az arcom.

FAL: vastag terméskő fal, melyet növények futottak be, valami új lehetőség, egybe van nőve a fal a természettel, egy kovácsoltvas kaput rejt, mely egy érintésre feltárul.



A szimbólumok jelentése:
Erdő: én, önmagam,
Tányér: párkapcsolat,
Kulcs: hivatás,
Ház: életkörülmények,
Tó: szexualitás,
Fal: halál, mit gondolok a halálról


1999. BMK

 

 

 

Lázadó gondolatok a szeretetről, vallásról és Istenről




A szeretet töményen méreggé válhat, a megfelelő arányban azonban az egyetlen gyógyírja az emberi létezésnek.

1. A folklórban, vallásban, művészetben saját emberi mivoltunkat szemléljük, mint tükörben magunkat.
2. Magasságainkat, a szépet, jót, igazat Istenképben, mélységeinket, gonoszságainkat az ördög képében fejezzük ki.
3. Minden emberi alkotás kinyilatkoztatás, nem csak a Biblia és más népek szent könyvei, bár a Biblia sajátosan az európai mentalitás mélyrétegévé vált.
4. Nem tudok imádkozni, táncolni, énekelni egy számomra ismeretlen, nem megnyilvánuló természetfölötti személyhez, Istenhez, nem tudom őt szeretni, amíg embertársaimat képtelen vagyok szeretni.
5. Az emberek felé megnyilvánuló szeretet, gyengédség, érzelmi és fizikai kontaktus sokunk számára nagyon nehéz, az előzetes rossz tapasztalatok miatt. Ezért kezdünk el fantasztikus, természetfeletti, metafizikai képzeletszüleményeket szeretni, megőrizve így a szeretni tudás képességét, addig a pillanatig, amikor már meg merjük tenni az első lépéseket az emberek felé.
6. Én az emberek istenivé válásában hiszek, melynek egyik módja lehet Krisztus példájának követése. A szellem győzelme az anyag felett. Az angyalok bukása, majd szabadulása. A kiűzetés a Paradicsomból, majd a Megváltás árán történő visszatérés… Ezek a metaforák az ember nemesebbé válását, tisztulását fejezik ki a vallás nyelvén, de ezek a folyamatok mindig is lejátszódtak az emberek életében, ha nem is mindenkiében. Nem csak a vallás eszközeivel érhető el az ember nemes lelkűvé válása. Az egész európai kultúra a messianizmus eszméjére épül. A tudományok az emberi létezés jobbításán fáradoznak, a művészet a katarzis által erkölcsileg tisztít.
7. Az, hogy határhelyzetekben (születés-halál, kétségbeesés-gyönyör..) mégis felsejlik valami odaátról, titok, mely nem fürkészhető ki az ember életében. Európában a szeretet vált Istenné, ez a legemberibb vallás. Még az ateisták is minden gondolatukkal, érzésükkel és tettükkel a szeretet misztériumát járják körül. A SZERETET CSODA! A mi feladatunk életreváltani.

1999. gnosztikus tanulmányok hatására

 

 

 

Szeretetközösségek




Az emberi társadalmak egy idő után mindig akkora méretűvé válnak, mikor már az egyes személyek nem képesek megtapasztalni az emberléptékű közösségben létező összetartást.
Ilyenkor már nem egész személyiségükkel lépnek kapcsolatba egymással, hanem a bonyolulttá váló kapcsolatrendszerekben csak személyiségük egy-egy töredékével.
Így történt ez Róma bukásakor is, mikor a friss kereszténység képes volt olyan közösségeket létrehozni, melyben az emberek egész lényükkel részt vehettek.
Ma is korszakváltás küszöbén állunk. Az elidegenedett, magányos embereket, a nagyvárosi jövő-menő arctalan tömegeket csak egy új emberléptékű közösségrendszer teheti boldoggá, melyben az elfogadás, a nyíltság és a szeretet a vezérelv.
Ily közösséget szervezz magyar népművelő!

 

 

 

Szeretet-Szerelem-Szépség




Az emberek közti vonzalom legnemesebb formája a szerelem, mely valóban a szépség megpillantásán keresztül születik. A gondviselés talán ezzel vezérli egymáshoz azokat az embereket, akiknek dolguk lehet egymással, akik együtt tudnak működni a szeretet megvalósításának nemes feladatában.
A szerelem vonzóereje tartja össze a konfliktusok közepette az emberpárokat, míg a kölcsönös áldozatvállalásokon keresztül nemes lelkűvé válva elfogadhatják a szeretet ajándékát. De ez csak azoknak jár, akik előzően áldozatot tudtak hozni, mivel csak így tudják értékelni igazán a másik személyt.
Köszönöm Uram a vonzalmat, amit a szépség láttán érzek, mert így majd megtapasztalhatom a szeretetet is!




1999. február 19.

 

 

 

Az alkotó munka és az emberi viszonyulások




Az alkotó munkát gátolják az átpolitizált emberi viszonyok. A hatalom, természetéből adódóan megakadályozza a kreativitás kibontakozását. Magyarországra ez erőteljesebben jellemző, az intézményeinkben még ma is jelen lévő feudális struktúra miatt.
Ha igazán termékenyen alkotó, teremtő ember módjára akarunk élni, először meg kell teremtenünk magunk körül a szabadságot sugárzó légkört.
Ki kell kerülnünk a befolyásolni akaró, szadista alkatú emberek vonzásköréből.Helyettük elfogadó, kreatív, nyitott, szelíd személyiségekkel kell összefognunk, egymást is erősítve.
Véleményem szerint is sokat őriz ez az ország a hajdan volt feudális kötődésekből. Az emberek magán- és szakmai élete a másoktól való függés miatt terméketlenné válik, inproduktív hatalmi játszmák határozzák meg mindennapjainkat.




1999. december 12.

 

 

 

Metafizikai megalapozottságú élet




1. Egyetlen feladatom maradt, a valóság metafizikai hátterét tudatosítani magamban és az emberekben.
2. Ideológiám a morális esztétika, melynek segítségével nem engedem, hogy a sötét gondolatok, hangulatok, tettek megjelenjenek életemben, ellenben kaput nyitok a fény felé, hogy betöltse világomat.
3. Védelmül belső várkastélyt fogok kiépíteni, kőről-kőre, lépésről-lépésre egy olyan titkos templomot lelkemben, mely személyiségem fényt sugárzó pozitúrájaként fog megnyilvánulni a való világban.
4. Szakdolgozatomban a szerelem metafizikai eredetét, humanizáló erejét, az emberi élet transzcendens szentségét, megszentelődését, a rossz eredetét fogom kutatni.
5. Misztikus írásokban fogok rámutatni az élet fényességét átszövő árnyékra, a szellem anyagba merülésére, hogy ezzel a keresőknek Ariadné-fonalat nyújtsak.
6. Életemben, kapcsolataimban fokozatosan ráedződöm a fény sugározására, ha erőn felüli sötétséggel találkozom, elszigetelem magamat tőle.



1999. tele, barátaimtól való elszakadásom idején…

 

 

 

Az időről




Az őszi avar illata. Az első szerelem érzésének emlékképei. Édesanyám őszbeforduló haja. A romlatlan gyermeki lélek. Az első karácsonyok. Elmosódó lépésnyomok a hóban. Az első Szentgyónás és az első Szentáldozás. Hervadt virág az imakönyvben, csillag az égen, az éjben Isten…

„Sétányok kövei nem emlékeznek, talpad alatt hogy csikorogtak. Kutak vize arcod fényárnyékát pillanatig sem őrizte meg. A szembe jövő, habár szembe jött, mit sem jegyzett meg a szemedből. Hangod elhalt rezdüléseit nem támasztja föl a szél sem: halandsz. Te pedig utadon elmúlt talpak fájó melegét tapintod. Akikre figyelsz, másodpercek alatt megöregszik. A mozdulatok ívét, véső jelét a szikla, megőrzi pupillád. Nem vagy és vannak benned, nem vagy és sokasodsz: utazz el s hazatérj…”

Az idő történések sorozata. A történés nélküli igazi lét = az örökkévalósággal. Az örökkévalóságba belépni = magunkhoz venni az Eukarisztiában az istenit. (Titok)
Az idő és tér keresztjére fölfeszített ember = az ateisták létbe és időbe kitaszított embere.
A „Szeretem a nagy lemenőket, mert ők a nagy átmenők” Nietzschei gondolata, talán az örökkévalóságba való belépés metaforája. (Imígyen szóla Zarathusztra)
Szakrális idő: mikor nyitva a Mennyország kapuja és Ég és Föld egy pillanatra ismét találkozhatnak.
Jézus szavai: „Ég és Föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el sohasem.”

„Egy porszemben lásd meg a világot,
S egy szál vadvirágban a kéklő eget,
Egy percben az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent”

William Blake sorai az Ártatlanság és Tapasztalás dalaiból. Az Ártatlanság és Tapasztalás, mint Örökkévalóság és Történelem.


A kiűzetés a Paradicsomból és a Megváltás, mint időben zajló folyamat.
Az idő minősége: szakrális és profán idő.
Az idő, mint feladat: nem maradtam-e adósa valakinek a szeretettel??
A bennünk élő múlt: a bűntudat és a bűnbánat lehetősége.
A bennünk élő jövő: a jóvátétel, a remény és a beteljesülés lehetősége.
A Fausti embertípus és Jób lázadása közti különbség. (Idő-Szenvedés)


Az idő evangéliumi görög nyelven:
Kronosz: az időtlenségből érkező idő, mely aztán újból eltűnik az időtlenségben.
Kairosz: amikor valaminek „itt van az ideje”.
Aion: két kairosz közötti idő, mikor újra itt lesz valaminek az ideje. (Világkorszak)
KIŰZETÉS – MEGVÁLTÁS – ÍTÉLET

Én személy szerint félek, hogy elrohan az idő és nem tudom beteljesíteni kötelességeimet Isten felé. Hurcolom a múltamat, mely sokszor megakadályoz abban, hogy a jelenben szeretni tudjak. (Nem kifejezetten a vétkek, főleg a múlt tapasztalatai miatt) A jövő titok számomra, de a hit reményt nyújt. Tudom, hogy a jelenben kell cselekedni, mivel:
„Ki mint vet, úgy arat” mondta az Élet Mestere…


Az emberiség történelme, talán a szeretet kiterjesztésének története?




2003. tele, Katekumen dolgozat

 

 

 

Megérkezés




Friss hajnal. Harmatcseppek a növényeken. Vidám fiatalemberek a szőlőhegyen. Szüret, mezei munka. Madárfütty, hűvös szellő.

Tornácos parasztház a faluban. Ebéd illata, terített asztal, frissen szelt kenyér. Örömteli család, egészséges gyerekek, vidám feleség.

Utazás. Hegyek, völgyek, vonatzakatolás. Rokonlátogatás. Szerető rokonok. Fenséges vasárnapi Szentmise a kis templomban.

Hazautazás. Megpihenés, melegség, ropogó tűz a kandallóban. Biztonság, védelem, ártatlanság. Messze a várostól. Nincsenek zaklató vágyak, elérhetetlen célok, háborgó lelkiismeret. Béke, a természet és a lélek békéje. Derű, a tisztaság és a természetesség derűje. A mozgás és megnyugvás harmóniája.

Erőszak nélküli, magától értetődő létezés, erőszak nélküli, magától értetődő, örömből fakadó cselekvés és gyarapodás. Az emberek és a természet egészséges közelsége. Mély bizalom, együttérzés és cselekvés. A munka és az emberi viszonyok prostitualizálhatatlansága.



2004. tavasza, egy szép ábránd hatására