Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Válogatás a világirodalom gyöngyszemeiből

2008.06.08

Lao-ce


Nem szép az őszinte szó,
nem őszinte a szép szó.
Nem ékes-szavú a jó,
az ékes-szavú nem jó.
A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
A bölcs nem gyűjt,
mindent az emberekért tesz
és néki is jut,
mindent az embereknek ád
és néki is jut.
A természet útja segít,
nem sarcol.
A bölcs ember útja használ,
nem harcol.







Szu Tung Po: Határtalan szeretet


Szétnyitom függönyöm, jöjjenek be a fecskék.
Kiszúrom ablakom: jussatok ki legyecskék.
Rizst kap kis egerem. S nem gyújtok este lámpát,
szánom az éji lepkét.







Ősi ír áldás

Áldott legyen a Fény mely rád világít és a Fény mely benned van. Az áldott napfény sugározzon be téged és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze. Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is…
Sugározzék szemedből a fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja. Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső. Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák ki a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő…
De áldott legyen a nagy vihar is, és rázza meg lelked, hogy fényesre és tisztára mossa, és sok kis tavacskát hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje és időnként egy csillag is!
Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld, amikor a tehertől fáradtan lepihensz és legyen könnyű mikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen felfelé és elérje útja végén az Istent!








Egyszerű Ima

(Szent Ferencnek tulajdonított)


Uram,
Tégy engem békéd eszközévé, hogy
Ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem van, oda megbocsátást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet,

Hogy ne vigaszt keressek,
hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
hanem szeretetet nyújtsak,
Mert mikor adunk, akkor kapunk,
Mikor megbocsátunk, nyerünk bocsánatot,
Mikor meghalunk, születünk meg az életre


Amen







Ávilai Szent Teréz:

Minden ékességeken


Minden ékességeken
túltündöklő ékességek!
Fájni tudtok sebtelen,
s fájdítástól mentesen
széthull tőletek a lélek.
Ó, ti ellentéteket
egyesítő nagy kötelmek!
Mért lazultok? – kérdelek.
Erőt kaptam tőletek,
hogy a rosszban jóra leljek.
Lényünk sincs – ti fűzitek,
hogy végtelen Lényhez érjünk:
vég nélkül van végetek,
ez a szabad szeretet,
megnő tőle semmiségünk.







Keresztes Szent János:

A Kármel hegyére vezető út


Vaksötét éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve,
én, boldog, messze jártam!
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
biztosan a homályban,
a titkos lépcsőn át utamra térve,
én, boldog, messze jártam!
Arcot, ruhát cserélve,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
sötét és boldog éjjel,
titokban jártam, senki meg se látott,
nem láttam senkit én sem,
más fény nem is világolt,
egyetlen a szívemben égő láng volt.
Mutatta fényesebben
a délidőben csúcson járó napnál,
utamat hol keressem,
hol vár, kit ismerek már,
hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.
Ó, éj, utamra vittél,
ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,
ó, éj, egyesítettél,
Vőlegényt kedvesével,
lányt egyformává téve Vőlegénnyel!
Neki őriztem eddig,
virágzó keblem neki odaadtam,
álomba szenderült itt,
én egyre símogattam,
cédruslomb hűsítette lankadatlan.
Csipkés oromra surrant
a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,
játszott hajával ujjam,
csak őreá figyeltem,
aléltan már a sebre nem ügyeltem.
Feledtem azt, ki voltam,
fejem Szerelmesem vállára csuklott,
megszűnt, mi volt, mi voltam,
liliomágyra hullott,
elmúlt a gond, és minden vele múlott.







Nyugodt derűvel járd utadat a lármás sietség közepette és ne feledd, hogy micsoda békességet rejt a csönd méhe! Légy barátságos viszonyban minden emberrel, amennyire csak megteheted ezt az önfeladás veszélye nélkül. Mondd ki igazad nyugodtan és világosan és hallgasd meg a többieket, a tudatlanokat és ostobákat is beleértve, hiszen mindenkinek megvan a maga története.

Kerüld hangos, veszekedő felebarátaidat, ezek csak megfekszik az ember kedélyét.
Ha másokhoz hasonlítgatod magad, jó ha tudod, hogy hiábavaló keserűséget zúdítasz a nyakadba, mivel mindig akad nálad különb, de nálad hitványabb ember is.

Örvendj saját sikereidnek, töltsenek el örömmel már a terveid is! Haladj előre saját utadon, miközben kellőképpen szerény maradsz. Ez a te tulajdonod, az idők változásai közepette maradandó birtokod. Üzleti ügyeidben légy elővigyázatos, mert csupa csalárdság ez a világ. Ez azonban ne tegyen vakká a világban fellelhető tisztességgel szemben. Sokan követnek fénylő eszményeket, az élet tele van a hősiesség nyomaival is.

Légy önmagad, legfőképpen a vonzalmat ne színleld! De ne légy cinikus a szerelemmel/szeretettel szemben, ami annyi csalódás ellenére is újra meg újra sarjad, akár kiszáradt tájakon a fű.

Fogadd meg derűsen, amire múló éveid tanítanak, add vissza gyöngéd méltósággal ífjúságod ajándékait. Ápold lelki-szellemi erőidet, hogy védelmedre legyenek, ha hirtelen rádzúdulnak a gondok s bajok! De ne nehezítsd meg életedet túlzásba vitt vágyálmokkal. Sok félelem a kimerültség és az elszigetelődés talaján sarjad. Kellő önfegyelem mellett légy önmagadhoz barátságos és gyöngéd!

A mindenség gyermeke vagy, akár a fák és a csillagok, jogod van hozzá, hogy itt legyél. S akár észreveszed, akár nem: világmindenségünk a gondviselés ősmintája szerint bontakozik ki.

Élj ezért békességben Istennel, bármiféle elképzelésed is legyen róla pillanatnyilag, bármiféle gondok és vágyak feszítsenek! Az élet zajos forgatagában őrizd meg a békét saját lelkeddel!

Minden csalárdsága, összes sanyarúsága, megannyi összetört álma ellenére is gyönyörű ez a világ. Vigyázz! Törekedj a boldogság felé!

(Baltimore-ban, az apátsági templomban talált felirat, 1692)








William Blake: Az Ártatlanság Jövendölései (részletek)

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.
***
Egy kalitkába zárt vörösbegy
Láttán az egek dühöngenek.
Egy galambdúc, galambbal telve,
Poklot késztet félelemre.
A gazda éhenhalt ebe
Országos vész előjele.
A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált égre.
Az űzött nyúl, ha fölvisít,
Az agyból rostokat szakít.
***
A denevér, mely este száll,
Hitetlen észtől messze száll.
Bagoly huhogja éjen át
A hitetlen iszonyát.
Kígyó, skorpió marnak, ölnek
Lábnyirkával a kárörömnek.
A mézelő méh mérge meg
A művész-irigységgel egy.
Rossz szándékkal mondott igazság,
Többet árt, mint bármely hazugság.
***
Öröm és bú szőttese
Az égi lélek köntöse;
Minden kín és gyász alatt
Öröm fut selyem-patak.
***
Pálcázott gyermek ha kiált,
Bosszúra hívja a halált.
Ki a gyermek hitén mulat,
Gúnyolt lesz vénen s hant alatt.
Ki gyermeket kétségre oktat,
Sírjában mindörökre rothad.
Gyermek hitén ki nem nevet,
Győz pokol s halál felett.
Gyerek játéka, agg esze
Két évszak gyümölcsszürete.
***
Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán.
***







Hölderlin: Patmosz (részletek)

Közel és mégis messze az Isten.
De ahol veszély támad, ott lesz menedék is.
A sasnak fészke sötét, s szakadék fölött,
könnyű kötésű hídon jár bátran az Alpok fia.
Tornyozva körös-körül az időnek orma.
Közel élnek szeretteink, de tikkadtan, s a legmesszibb hegyeken.
Merjünk hát tiszta vizet, s ó! kérjünk szárnyakat is,
hogy hozzájuk hűséggel visszataláljunk.
***
Így tett hajdan isten szeretett prófétájával is,
ki egészen ífjan együtt járt elválaszthatatlanul az Atya fiával.
Szerette pedig a Viharhozó az ifjú jámbor szivét,
amaz meg színről-színre látta az isten ábrázatát.
S mikor a bor-változtatásnál, vacsorájuknál egymás mellett ültenek,
szólott az Úr, emelkedett lélekkel s bízvást sejtve,
a halálról s a végső szeretetről.
De jóságát nem érhették utól szavai, s akkor se,
mikor vígasztalni akarta a haragvó földi világot.
Mert mindenki jó. Azután meghalt.
***
S nagy elhatározás született meg a férfiak lelkében.
Szerették nagyon a napfényben ragyogó életet,
de megválni sem akartak uruk s hazájuk ábrázatától.
Beléjük ivódott mindkettő, mint vasba a tűz.
S akkor árnyék képiben, melléjük lépett, akit szerettek.
Leküldte szellemét nékik, és megremegtek a házfalak,
és isten vihara dörögve zúgott tova.
***
Ellobbantotta a Király a napvilágot,
s önmaga darabokra zúzta feszes-sugarú jogarát,
isteni kínok között, de visszatér még, ha eljön az idő.
***
Volnék bár oly dús, miképp az érces akana
s az izzó gyantát vető Etna, hogy képben mely reá hasonlít,
megformálhassam, milyen is volt Krisztus
***
Rég-rég nem látható már, hogy tisztelnék az égieket.
Már szinte ujjunknál fogva kell, hogy vezessenek minket,
s erejük majd hogy ketté nem tépi szivünket.
Mindenki áldozni szeretne, de hacsak egy isten is kimarad,
jóra nem visz.
Szolgáltunk előbb a Földanyának, utóbb a Nap szent sugarának is,
mi tudatlanok.
De Atyánk, aki mindenek felett uralkodik, azt kívánja, hogy legyen törvény
a Szent Betű, s hogy magyaráztassék meg jól a világ.
Ezen légy német költemény!






Örvendezzünk társaim


Örvendezzünk társaim
Míg e földön élünk!
Túl a lázas ifjúságon,
Minden átélt bosszúságon,
Majd a sírból nézünk.

Merre jár ki vígan élt
Itt a földön régen?
Feljutott, vagy mélybe hullott?
Mind a bíró elé kullog!
Aki él, hát éljen!

Életünk egy röpke perc,
Gyorsan múló álom,
Halni élünk, jön a vendég:
Visz magával, visz a nemlét!
Messze szálló szárnyon…


(Gaudeamus; XVIII. sz-i diákdal)






Rudyard Kipling: Ha…

(Fordította: Kosztolányi Dezső)


Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
S fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
Ha kétkednek benned, s bízol magadban,
De érted az ő kétkedésüket,
Ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
És hazugok közt se hazug a szád,
Ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
S mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

Ha álmodol, s nem zsarnokod az álmod,
Gondolkodol, s becsülöd a valót,
Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
S úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
Ha elbírod, hogy igazad örökre
Maszlag gyanánt használják a gazok,
S életműved, mi ott van összetörve,
Silány anyagból építsék azok,

Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
Van merszed egy kártyára tenni fel,
S, ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
Nem is beszélsz a veszteség felől,
Ha paskolod izmod, inad a célhoz,
És szíved is, mely nem a hajdani,
Mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
Csak Akaratod int: „Kitartani” ,

Ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
Királyokkal jársz, s józan az eszed,
Ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
S mindenki számol egy kicsit veled,
Ha a komor perc hatvan pillanatja
Egy távfutás neked, s te futsz vígan,
Tied a Föld és minden, ami rajta,
És ami több – ember leszel, fiam.






AZ ÉLET HIMNUSZA

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan.

Az élet szépség – csodáld meg.

Az élet boldogság – ízleld.

Az élet álom – tedd valósággá.

Az élet kihívás – fogadd el.

Az élet kötelesség – teljesítsd.

Az élet játék – játszd.

Az élet érték – vigyázz rá.

Az élet vagyon – használd fel.

Az élet szeretet – add át magad.

Az élet titok – fejtsd meg.

Az élet ígéret – teljesítsd.

Az élet szomorúság – győzd le.

Az élet dal – énekeld.

Az élet küzdelem – harcold meg.

Az élet kaland – vállald.

Az élet jutalom – érdemeld ki.

Az élet élet – éljed.


/ Teréz anya /








Boldog Kalkuttai Teréz Anya Nyolcparancsolata




1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt rombadőlhet.
Ne törődj vele! Te csak építs!


2. Ha valakinek segítesz, furcsán néznek rád az emberek. Ne törődj vele!
Te csak segíts annak, akinek szüksége van rád!


3. Ha mindent megteszel a világért, helyébe rúgást fogsz kapni.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!


4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele!
Te csak tedd a jót!


5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!


6. Az emberek ésszerűtlenül gondolkodnak, helytelenül cselekszenek és önzők. Ne törődj vele, te csak szeresd felebarátodat!


7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!


8. Ha ezek a célok vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!







Simone Weil: Válogatott írások

(XX.sz-i keresztény gondolkodó és misztikus, bár sohasem lépett be formálisan a katolikus egyházba. Filozófia tanári pályáját otthagyva a francia munkások és parasztok közé állt...)

"A bennünk lévő rossz mennyisége csak egy tökéletesen tiszta dologra tekintve csökkenhet."

"Mindenki gondolhatja magáról, hogy bűnrészes, s gondolnia is kell, hiszen olyan kegyetlen dolgok vannak intézményeinkben és szokásainkban, hogy igazságosan senki sem érezheti felmentve magát a szétterjedt cinkosság vádja alól. Legalább a bűnös közöny vétkét biztosan elkövettük mindannyian."

"A szerencsétlenség lényege szerint a személyiség lerombolása, átmenet a névtelenségbe... Adott esetben ő egy szegény, egy menekült, egy néger, egy beteg, egy csavargó vagy valami ehhez hasonló. A neki nyújtott rossz bánásmód és jótett egyaránt a szerencsétlenségre irányul, amelynek ő csak egy pédája a többi sok közül. Így rossz bánásmód és jótett ugyanolyan hatékonysággal tartja őt vissza a szerencsétlenségben, ugyanannak a támadásnak a két formája... Aki szeretetből áthelyezi lényét egy szerencsétlenbe, a szerencsétlenségtől független létezést segíti megszületni benne, legalább egy pillanatra."

"A beleegyezéssel megélt, szeretett, elfogadott szerencsétlenség valóban egy keresztség. Mivel egyedül Krisztus képes részvétre, földi tartózkodása során nem lehetett része benne. A fájdalom kényszerítette arra, hogy részvétért könyörögjön, s legközelebbi barátai megtagadták tőle. Hagyták egyedül szenvedni. Még János is aludt. Péter képes volt vizen járni, de nem volt képes megszánni szerencsétlenségbe zuhant mesterét..."

"A kereszténységnek gyakran szemére vetnek egyféle beteges tetszelgést a szenvedésben és a fájdalomban. Ez tévedés. A kereszténységben nem szenvedésről és fájdalomról van szó, amelyek érzések, lelkiállapotok, amiben mindig lehetséges perverz gyönyört keresni. Igencsak más dologról van szó. A szerencsétlenségről. A szerncsétlenség nem lekiállapot. Hanem a lélek szétzúzása a körülmények mechanikus brutalitása által...Lényege és meghatározása a megszállt ember egész lényének borzalma, lázadása. És ebbe kell beleegyezni a természetfeletti szeretet által."

"Az ég jó egyedül olyan emberek közvetítésével szállhat alá a földre, akik figyelmüket és szeretetüket erre a másik realitásra irányítják..."

"Az emberi lény szükségletei szent dolgok. Kielégítésüket nem lehet alárendelni államérdeknek, semmiféle pénzre, nemzetiségre, fajra, színre vonatkozó meggondolásnak, sem a szóban forgó személy morális vagy más tulajdonságának... Az emberi léleknek szüksége van egyenlőségre és hierarchiára. Az emberi léleknek szüksége van önkéntes engedelmességre és szabadságra. Az emberi léleknek szüksége van igazságra és szólásszabadságra. Az emberi léleknek szüksége van egyrészt magányra és intimitásra, másrészt társadalmi életre. Az emberi léleknek szüksége van büntetésre és becsületre. Minden olyan emberi lénynek, akit valamilyen vétség eltávolított a jótól, szüksége van arra, hogy fájdalom által újra visszataláljon hozzá. Az emberi léleknek szüksége van biztonságra és kockázatra..."

"A testvériesség, az öröm, a szépség, a boldogság kiteljesedése az a kritérium, amely alapján felismerhetjük, hogy egy adott helyen az emberi lények szükségleteit kielégítik-e. Ahol önmagába fordulás, szomorúság és csúnyaság van, ott orvosolandó hiányosságok vannak."

"Az ember azért nem tudja megkerülni a vallás problematikáját, mert a jó és a rossz ellentéte elviselhetetlen teher számára. Még az erkölcs révén sem szabadulhat tőle... Gyakran hiszi magáról egy tudós vagy egy művész, hogy mentesül mindenféle kötelezettség alól, mert tudománnyal, művészettel foglalkozik, ami pedig zárt tér, ahová nem hatol be erény és bűn. Néha ugyanígy gondolkodik egy katona, egy pap, ezzel magyarázhatók a városok kifosztása és az inkvizíció."

"A misztika a jó és rossz szembenállásának meghaladása oly módon, hogy a lélek egysül az abszolút jóval. A lélek egyesülése az abszolút jóval reális történés. Ahogy egy fiatal lány sem érintetlen többé, ha már volt férje, vagy szeretője, ugyanígy a lélek is mindörökre megváltozik, miután átélte az egyesülést."






Fernando Pessoa: Ez az ősi szorongás

Ez a szorongás, amit századok óta magamban hordozok,
könnyekben és szertelen képzeletekben,
rémület nélküli lázálom-sorozatokban,
értelem nélkül egyszerre kitörő nagy felindulásokban
kicsordul a pohárból.

Kicsordul. Nem tudom, mihez tartsam magam ebben az életben,
ezzel a rosszulléttel, amely lelkemre ráncokat vés!
Ha legalább megbolondulhatnék igazán!
De nem: csak ez a kettő közti,
ez a majdnem, ez a meglehet... Ez.

Akit őrültekházában ápolnak, az legalább valaki.
De én őrültekházán kívüli őrültekházának ápoltja vagyok.
Hideg bolond, őrült, aki tisztán lát,
aki mindentől idegen és mindenkivel azonos:
ébren alva olyan álmot álmodom, amely őrület, mert nem álom.
Ilyen vagyok...

Szegény kis régi háza elveszett gyermekkoromnak!
Gondoltad volna, hogy így kilakoltatom önmagam?
Hol a te gyermeked? Kisiklott.
Hol az, aki békésen aludt falusi tetőd alatt? Kisiklott.
Hol az, aki én voltam? Kisiklott. Lásd, ide jutottam.

Ha legalább valamilyen vallásban hihetnék!
Abban a bálványban, példának okáért,
amely otthon volt, abban, amelyet Afrikából hoztak.
Csúf volt és groteszk,
de volt valami benne minden istenségből, amiben csak hinni lehet.

Ha legalább egy bálványban hinni tudnék-
Jupiter, Jehova, Emberiség-
megtenné bármelyik,
mert mi más is bármi, mint amit róla gondolunk?

Hasadj meg, festett üvegből való szív!





Seress Rezső : Szomorú vasárnap


Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.

Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne féj a szememtől,
holtan is áldalak...

Utolsó vasárnap.





Radnóti Miklós: Két karodban


Két karodban
Ringatózom csöndesen
Két karomban
Ringatózol csöndesen

Két karodban
Gyermek vagyok, hallgatag
Két karomban
Gyermek vagy te, hallgatlak

Két karoddal
Átölelsz te, ha félek
Két karommal
Átölellek, s nem félek

Két karodban
Nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem
Két karodban
A halálon, mint egy álmon, átesem






Pilinszky János:

KZ-oratórium (részlet)

Hol volt, hol nem volt.
Élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első
házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek,
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tiszta szívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba.
Megállt a szoba közepén,
s nem mozdult el onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.






Nagy László: Tűz


Tűz
te gyönyörű
dobogó, csillag erejű
te fűtsd be a mozdonyt halálra,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher,
tűz
te gyönyörű
ihlet, mindenség-gyökerű,
virágozz a vérző madárban,
égesd, hogy a sorsot kimondja,
nem a hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
tűz
te gyönyörű
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!







Bujdosó dal

(Ghymes)



Fiú hang:

Arany ideim folyása
Szívemnek vigadozása
Vasra válik, szomorúra
Minden gondom válik búra
Azért, hogy tőled válásom
Lészen végső búcsúzásom

El kell menni, nincs mit tenni
Nincs szívemnek hová lenni
Nagy bánatim rávettenek
És bujdosóvá tettenek
Azért a szerencsét kérem
Lészen mindenben vezérem

De azt bízom Istenemre
Hogy vigyázzon kedvesemre
Ha többé nem láthatom is
Ha hírét nem hallhatom is
Csak, hogy legyen egészsége
Holtáiglan békessége


Leány hang:

Elmennél-e ? Itt hagynál-e?
Szíved értem nem fájna-e?
De a szíved nem kőbálvány
Hogy itt hagyjál ilyen árván

Bujdosik az árva madár
Minden erdőszélen leszáll
Keresi a párját szegény
Ő is olyan árva mint én







"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet,
nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.”