Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pánikroham és pánikbetegség

2009.04.19

Pánikroham és pánikbetegség

 

A pánikbetegségben szenvedők váratlanul és ismétlődő időközönként megsemmisítő, heves félelmet élnek át minden látható ok nélkül. Ezt a jelenséget nevezzük pánikrohamnak. A pánikroham közben átélt félelmet fizikai tünetek is kísérhetik:

  • mellkasi fájdalom
  • szívdobogás,
  • izzadás,
  • hideg vagy meleg hullámok,
  • remegés,
  • szédüléses hullámok,
  • fulladásos vagy fojtogató érzés
  • légszomj

Egyes emberek azt érzik ilyenkor, hogy belehalnak a félelembe, vagy meg fognak őrülni.v

 

A pánikroham jellemzően spontán módon jelentkezik, minden nyilvánvaló kiváltó ok nélkül. Bármikor kialakulhat, még alvás közben is. Mivel a pánikbeteg emberek nem tudják előre, hogy mikor csap le rájuk a következő roham, sokan állandó rettegésben élnek, mert bármely pillanatban jöhet egy újabb roham.

 

A pánikroham általában néhány percig, de alkalmanként 10 percig is eltarthat, és olyanról is tudunk, hogy igen ritka esetekben akár egy óra hosszúságú is lehet.

 

A pánikroham tünetei gyakran hasonlítanak olyan testi bántalmak tüneteire, mint a szívroham vagy más életveszélyes betegségek. A pánikrohamot átélő emberek gyakran rögtön kórházba mennek attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy szívrohamuk, légzési problémájuk, idegrendszeri zavaruk vagy valamilyen gyomor-bélrendszeri betegségük van. Attól is gyakorta félnek, hogy elveszítik a kapcsolatot a valósággal, és pszichotikussá válnak. Ennek következményeképp a pánikbetegek körében nem ritkaság, hogy legalább 10 különböző orvoshoz elmennek, sok felesleges vizsgálatnak vetik alá magukat és éveken keresztül szenvednek, mielőtt egy helyes diagnózist kapnak. A legtöbb esetben a pánikbetegség diagnózisa nem tud úgy megszületni, hogy ne előzné meg hosszadalmas és költséges orvosi vizsgálatok és kezelések sora, amelyek nem jutnak eredményre, és nem hoznak javulást a beteg állapotában.

 

Sok pánikbetegségben szenvedő embernél erőteljes szorongás alakul ki a rohamok közötti időszakokban. Pánikbetegeknél nem szokatlan, hogy fóbiájuk alakul ki különböző helyszínekkel és helyzetekkel kapcsolatban, ahol a roham megjelent; ilyenek a bevásárlóközpontok és mindennapi helyzetek. Ahogy a pánikrohamok gyakorisága nő, a személy egyre nagyobb valószínűséggel fogja elkerülni azokat a helyszíneket és helyzeteket, amelyek egy újabb rohamot válthatnak ki, és ahol nehezen elérhető valamilyen segítség. A helyek elkerülésének igénye olyan szélsőségessé válhat, hogy agorafóbiává alakulhat. Az agorafóbiás személy képtelen arra, hogy az ismert, biztonságos helyeket elhagyja, mert ettől intenzív félelmet és szorongást él át.

 

Amikor egy személynek ismétlődő pánikrohamai vannak, és súlyosan szorong attól, hogy újabb rohama lesz, a pánikbetegség diagnosztizálható. A pánikbetegség általában idővel rosszabbodik, ha nem kezelik sikeresen.

  • A felnőttek nagyjából 2%-a szenved pánikbetegségben.
  • A nőknél kétszer olyan gyakori a pánikbetegség előfordulása, mint férfiaknál.
  • A pánikbetegség jellemzően serdülőkorban alakul ki. A pánikbetegek felénél 24 éves kor előtt alakul ki a betegség.

 

A pánikbetegség gyakran jar együtt más rendellenességekkel, főként depresszióval és szenvedélybetegséggel. A pánikbetegek 30%-ára jellemző az alkohollal való visszaélés, 17%-ára a drogokkal, például kokainnal és marihuánával való visszaélés. A droghasználat tulajdonképpen sikertelen kísérlet a betegség okozta szenvedés csökkentésére. A megfelelő diagnózis és más rendellenességek, mint a szenvedélybetegségek vagy a depresszió kezelése rendkívül fontosak a pánikbetegséggel való sikeres megküzdéshez.

 

A pánikbetegség pontos okai ismeretlenek, de az öröklés és a stresszkeltő életesemények valószínűleg fontos szerepet játszanak a kialakulásában.

 

A kezelés fontossága

 

Az ismétlődő pánikrohamoknak súlyos következményei lehetnek. Kezelés híján a rohamok, vagy a rohamok elkerülésére tett kísérletek teljesen eluralhatják a személy életét.

  • Ha nem kezelik, a pánikbeteg embernek éveken keresztül lehetnek pánikrohamai. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek a személy családdal, barátokkal, társakkal és kollégákkal való kapcsolataira.
  • A személy élete súlyosan korlátozódhat, a beteg például elkezdheti elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben félő, hogy pánikrohama lesz. Ezek lehetnek normális, hétköznapi helyzetek is, mint a bevásárlás vagy vezetés. Szélsőséges esetben a kezeletlen pánikbeteg ember végül mar fél elhagyni otthonát, és ún. agorafóbia alakul ki nála.
  • Vannak emberek, akiknek nehezére esik rendesen ellátni a munkájukat, ugyanis a pánikbetegség tünetei esetleg megakadályozzák őket abban, hogy munkába menjenek, vagy ha mégis elmennek, akkor nem bírnak ott maradni. Előfordul, hogy visszautasítanak egy előléptetést vagy megbízást, mert félnek, hogy ettől még jobban kiteszik magukat egy esetleges pánikrohamnak. Egyes pánikbeteg emberek akár ott is hagyhatják állásukat, akik pedig továbbra is dolgoznak, gyakran sehova máshova nem mennek el, csak dolgozni.
  • Sokan súlyosan depresszióssá válnak, és gyakran próbálják meg a pánikbetegség és a depresszió tüneteit alkohollal vagy drogokkal enyhíteni, természetesen sikertelenül, és így tüneteik csak rosszabbodnak. Súlyosabb esetekben akár öngyilkossági gondolatok is elkezdhetik foglalkoztatni őket.

 

A pánikbetegség kezelése

 

A pánikbetegség kezeléséhez hozzátartozhat gyógyszerek szedése az agyi kémiai átvivőanyagok szintjének normalizálása végett. A gyógyszerek mellett a kezelés része lehet egy pszichoterapeutával való együttműködés, amelynek célja, hogy a beteg önbizalmat nyerjen, ahhoz, hogy szorongását kontrollálni tudja.

 

A kognitív viselkedésterápia révén a beteg megtanulhatja, hogyan tekintsen másképp a pánikrohamra, valamint szorongáscsökkentő technikákat is elsajátít. A gyógyszerek és a pszichoterápia is rendkívül hatékonyak lehetnek, sok beteg számára a gyógyszerek és a pszichoterápia kombinációja hatékonyabb lehet, mint bármelyik a kettő közül önmagában. Egy gyakorlott szakember által lefolytatott megfelelő kezelés általában 6-8 hét alatt 70-90%-ban lecsökkentheti vagy megelőzheti a pánikrohamok kialakulását a pánikbeteg embernél.

 

A betegek nagy része jelentős javulást mutat néhány heti terápia elteltével, de vannak, akiknek hosszabb ideig tartó kezelésre van szükségük ahhoz, hogy a javulás észrevehető legyen. Visszaesések előfordulnak, s ezek sok esetben a kezelés megszakításának következményei. Ennek ellenére, általában hatékonyan kezelhető a pánikbetegség. A korai kezeléssel megelőzhető a pánikbetegség kifejlődése, azonban a kezelés elérhetősége ellenére háromból csupán egy pánikbeteg ember részesül megfelelő kezelésben.

 

Kognitív viselkedésterápia

 

A kognitív viselkedésterápia révén a személy megtanulhatja, hogy előre jelezze és felkészítse magát azokra a helyzetekre és testi érzetekre, amelyek pánikrohamot válthatnak ki. A kognitív viselkedésterápia általában a következőket tartalmazza:

  • A terapeuta segít a személynek azonosítani azokat a gondolkodási mintázatokat, amelyek félreértelmezett érzetekhez és ahhoz a feltételezéshez vezetnek, hogy a legrosszabb fog bekövetkezni. Ezek a gondolkodási mintázatok nagyon mélyen be vannak ágyazódva. Gyakorlást igényel felismerésük, majd megváltoztatásuk.
  • A terapeuta taníthat a betegnek nyugtató, lazító légzéstechnikákat. Ezekkel megelőzhető a hiperventilláció vagy túlzottan gyors légzés, amely gyakran a pánikroham kísérője.
  • A terapeuta segíteni tud a személynek abban, hogy fokozatosan úrra legyen rémisztő testérzetein és a félelem érzésén. Ez úgy érhető el, hogy a személyt arra bátorítják, hogy fokozatosan és biztonságosan tegye ki magát azoknak a helyzeteknek és helyeknek, amelyeket addig elkerült.

 

Csak akkor valószínű, hogy kognitív viselkedésterápiával sikert lehet elérni, ha a beteg motivált, a szakember pedig szakképzésben részesült. A kognitív viselkedésterápiánál általában legalább 8-12 hétre van szükség, hogy eredményt lehessen elérni, de vannak, akiknek több időre van szükségük, hogy készségeiket kifejlesszék és aztán a gyakorlatban is alkalmazni tudják. A legtöbb pánikbeteg ember sikeresen képes kontrollálni vagy megelőzni a pánikrohamokat egy lefolytatott kognitív viselkedésterápia után.

 

Gyógyszerek

 

Sokféle, az agyban a kémiai anyagok interakcióját megváltoztató gyógyszerrel lehet enyhíteni vagy megelőzni a pánikrohamokat és csökkenteni a szorongást. Az SSRI-k használata egy a lehetséges módszerek közül, benzodiazepineket csak akkor használnak, ha nagyon szükséges, és akkor is csak rövid ideig, ha lehetséges. A további, másod- vagy harmadvonalbeli, gyakran csak kiegészítő jellegű gyógyszereket, azoknál a betegeknél lehet használni, akik az SSRI-kezelésre nem reagálnak. Ezek a gyógyszerek nem érik el az SSRI-k hatékonyságát és általában pánik zavarban nem, csak a szorongásos zavarok bizonyos típusaiban ajánlottak.

 

A különböző hatóanyagok különbözőképpen hatnak; egyesek gyorsan, mások fokozatosabban. Minden gyógyszert rendszeresen kell szedni. A gyógyszeres kezelés általában 6 hónaptól egy évig tart, de körülbelül 8 hét után a beteg, s vele együtt az orvos is meg kell, hogy tudja állapítani, csökkenti-e a kezelés a pánikrohamokat.

 

Sok pánikbeteg számára a kognitív viselkedésterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációja lehet a legsikeresebb módszer

 

A terápiában elért siker

 

Nagyon fontos a beteg számára, hogy mindent tudjon a kezelésről, és arra is szükség van, hogy a beteg kérdezzen és hangot adjon kétségeinek, hiszen minden beteg másképp reagál a kezelésre. Fontos megérteni, hogy semmilyen kezelés nem hoz azonnali gyógyulást a pánikbetegségre. Ezért rendkívül fontos, hogy a személy kitartson egy adott kezelés mellett legalább 6-8 hétig, hogy lássa, működik-e. Ha nincs érezhető javulás ezalatt az idő alatt, meg lehet változtatni a kezelési tervet. A türelem alapvetően fontos, hiszen amíg megtalálják a legmegfelelőbb kezelési módot, addig sokszor valamennyire próba-szerencse alapon folyik a kezelés.

 

Ha a kezelésnek a gyógyszerek szedése is részét képezi, világossá kell tenni, hogy milyen gyakran és milyen módon szükséges az adagot megvizsgálni. Függetlenül attól, hogy milyen gyógyszerről van szó, az orvos általában kisebb adagot ír fel és fokozatosan növeli a mennyiséget a teljes adagig. Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, de ezek idővel vagy csökkennek vagy hozzájuk szokik a szervezet. Amennyiben a mellékhatások problémává válnak, az orvos javasolhatja a gyógyszer szedésének abbahagyását, és nagyjából egy hét elteltével új gyógyszer kipróbálását. A kezelés vége felé az orvos fokozatosan csökkenti az adagot.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Pápa

(Zilay Krisztina, 2010.06.02 08:11)

Szia!
Én nagyon régóta vagyok pánikbeteg.Sok mindent próbáltam orvosaimmal együtt,mire megtaláltam az igazi,gyors,mellékhatásmentes gyógymódot :A HOMEOPÁTIÁT.Egyszerűen fantasztikus dolog mondhatom.Alkati szert szedek,most a harmadikat és a rohamoknál egyre kevesebb a tünet,mert amit az egyik szer már megszüntetett az többet nem jön vissza.Meleg szívvel ajánlom mindenkinek ezt a nagyszerű,szelíd gyógymódot!!!Nem csak pánikbetegeknek,bármilyen betegségben szenvedőknek!!!!Tisztelettel :zilay Krisztina

Re: Pápa

(Banduska, 2015.01.13 13:03)

Hazudsz bazd meg a kurva Isten bassza szét a szádat!!