Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vitányi Iván: A társadalmak kulturális fejlődéseinek modelljei

2012.01.08

 Vitányi Iván: A társadalmak kulturális fejlődéseinek modelljei

 

vitanyi-ivan.jpg

 

A szerves fejlődés modellje

 (a nagyipari-árutermelő társadalom kifejlődésére jellemző, melyhez az eredeti felhalmozás vezetett)

Az autonóm kultúra kifejlődése korán indult és szervesen nőtt ki a tradicionális kultúrából. Ennek útja a reneszánsz, mely két forrásból a már lévő tradicionális és az antik autonóm kult. hagyományaiból táplálkozott. A kettő szintéziséből létrejött kultúra populáris. Ebből nő ki az autonóm kult. , intézményesül és egy szűk réteghez az értelmiséghez kötődik. Mindazonáltal az egész társadalmat képviseli és sajátos viszonyban marad a trad. kult-val, mindig belőle merít, újul meg.

A tradicionális-folklorisztikus kult. sok eleme folytatásra talál az autonóm kult-ban. A közöttük lévő átmenet természetes. Amint a folklór hanyatlani kezd rájönnek értékére, megmentik, ápolni kezdik.

A két kultúra egysége biztosítja a nemzeti jelleget, nem jön létre ellentmondás a polgári haladás és a nemzeti eszme között.

A hetreronóm kult. azonnal megjelenik az autonóm mellett, de szerves közelségben marad  mind az aut. mind a trad. kult-val. A szétválás csak 1880-ban a polgárság végleges győzelmével következik be. (A Varázsfuvola még egyszerre magas művészet és szórakoztatás, Beethoven Fideliója már mellőz minden szórakoztató elemet.) Ezek után a heteronóm kult. az elidegenedés által a mindennapisághoz kapcsolódik.

A munkásosztályhoz igen kis mértékben juthatott el az aut. magas kult. , nem őrizhették meg paraszti őseik tradícióit sem. Náluk létrejön egy új anyagi és szociális kultúra, megtanulják a városi életmódot, alkalmazkodnak az új ipari technológiákhoz. Életük két részre szakad: munkaidőre magas szintű termeléssel és szabadidőre melyet saját rekreációra fordítanak.

 A polgári életet az intimszféra és a nyilvánosság szétválása jellemzi, a kulturális élet látszatnyilvánossága is megszűnik, a magánszféra alá vonódik.

 

 

A szervetlen fejlődés modellje:

 (A nagyipari-árutermelő társ-ban egyik fő hajtóereje az állami ösztönzés, beavatkozás)

Az autonóm kult. kifejlődéséhez kisebb részben járult hozzá az illető ország trad. kultúrája, inkább külföldi mintákra támaszkodott. Nem bontakozott ki teljesen a reneszánsz, mely az átmenetet szervessé tehette volna. A reneszánsz kezdemények sokszor éppen a paraszti kultúrára hatottak (pl. Magyarországon), ezáltal a trad. kult. jelentősége csak fokozódott. Mindig felmerült az igény az elmaradt fejl. periódusok pótlására, a trad. kult. értékeinek a nemzeti kult-ba való beillesztésére. (Bartók, Kodály, József A., Ady, Nagy László...) Az iparosodás és a nemzeti kult. nem illeszkednek egymással, ez az aut. kult. különböző irányzataiban nyilvánul meg. (népi-urbánus) Ezeknek még haladó és reakciós szárnyai is vannak, így a kulturális élet még megosztottabbá válik.

A trad.-folklorisztikus kultúra sokkal tovább életben marad, mint a szerves fejlődésben. Tovább marad fenn hordozója a parasztság is. Igy a folklór elemei még megmenthetők, másrészt sokkal inkább elsodorja őket a nemzetközi már kialakult heteronóm kult.

A kult. nemzeti jellege itt nem olyan magától értetődő, mindig problémaként jelentkezik.

A heteronóm kult. fejlődése is ellentmondásos, egy nemzeti jellegű (pl. magyar nóta, cigány zene) és egy nemzeten kívüli (pl. operett,slágerzene) irányzata alakul ki. Egyik sem kapcsolódik szervesen a tömegek mindennapjaihoz, a nemzeti jellegű a trad. kultúrába utal vissza, ezért már nem időszerű, a nemzeten kívüli heteronóm kult. eszményeinek pedig az országon belül még nincsenek meg az elégséges alapjai.

A munkás élőkltúrában nem jön létre a magas szintű termelési és szociális kultúra mint a szerves fejlődésben.

 

 

A kulturális demokrácia modellje:

( A szerves fejl. modellje azért ellentmondásos mert az aut. kultúrát megteremtő társadalomnak csak kis része birtokolja azt . A szerves fejlődésű országoknak először saját szerves gazdasági-társadalmi fejlődésüket kell megoldaniuk, úgy, hogy közben ne veszítsék el jellegzetes arculatukat, ne váljanak gyarmatokká. )

Lehet-e egy olyan modell melynek fő mozgató elve nem a piac, nem az állami beavatkozás, hanem a néptömegek tudatos, demokratikus cselekvése? Előbb magát a néptömeget kell műveltté tenni, hogy tudatosan cselekedhessen.

A megoldásra több vita alakult ki. (pl. 1980 UNESCO konferencia Helsinkiben) A kultúra demokratizálása nem azonos a kulturális demokráciával, az előbbi a kulturális fejlődés eredményeinek közkinccsé tételét jelenti, míg az utóbbi a nép saját gyakorlata.

Senkinek sem lehet megparancsolni, hogy milyen kultúrát fogadjon el. Marxista álláspont szerint a 3. modell a szocializmus, melyet a termelőeszközök közös tulajdona mellett, a néptömegek tudatos, demokratikus cselekvése jellemez. Szervezetten vesz részt saját sorsa feletti döntésében. Ez az elmélet egy magasabb szintézisben egyesítené a szerves és szervetlen modellt.

 

 

Vitányi Iván: A kulturális fejlődés és a kulturális politika tipológiája = Valóság 1982 XXV/5