Az elidegenedés fogalomtörténete a filozófiában
Az elidegenedés fogalomtörténete (és meghaladása)
a filozófiában
Az elidegenedés a német idealizmusban és a marxizmusban szereplő fogalom.
Röviden: az emberek nem csak olyan dolgokat és viszonyokat hoznak létre, melyek felett megőrizhetik ellenőrzésüket, hanem olyanokat is, amelyek kikerülnek ellenőrzésük alól, sőt fölébük kerekednek.
- a romantika festészetében: olyan árnyékok, hasonmások, melyek az emberen élősködnek
- politikában: az állam
- gazdaságban: a tőke stb.
Történelemfilozófiai kérdés, hogy szükségszerűen jött-e létre az elidegenedés és megszüntethető-e?
Tágan értelmezve a modern világ betegsége:
- egzisztencializmus
- Frankfurti Iskola (E. Fromm , J. Habermas)
- pszichoanalízis (Freud)
Tünetek:
- rossz közérzet
- elkülönülés
- számkivetettség érzése
Dichotomiák:
Civilizáció – barbárság
Szcientizmus – irracionalizmus
Városi élet – falusi létezés
Szellemi – fizikai munka
Ateizmus – vallásosság
Eltömegesedés – individualizáció
Sekélyes tömegkultúra – elérhetetlen magaskultúra
Egy eredeti egység elvesztése, szétszakadása, az emberi kreativitásnak a visszájára fordulása, rosszindulatú és önpusztító kifejeződése.
Feuerbach A kereszténység lényegében írja: „Isten akit az emberek imádnak nem más, mint saját visszájára fordított és fel nem ismert, elidegenített lényük…”
Marx: „A munka megteremti azt a hatalmat, mely szembehelyezkedik az emberrel és felébe kerekedik. A pénz az emberiség külsővé, idegenné vált képessége…”
Rousseau szerint már a magántulajdon is rossz (luxus), elidegenedés helyett ajánlja a „vissza a természetbe” programját és az emberi kapcsolatok elsődlegességét.
Hegel A szellem fenomenológiájában írja:
„Abszolút szellem (Isten) →Természet → Szubjektív szellem (Ember) → Objektív szellem (Filozófia), melyben az abszolút szellem elidegenedik önmagától, a szubjektív szellem létrehozza a filozófiát, az objektív tudást…”
A neoplatonizmus teológiája szerint, már maga a teremtés is elidegenedés, a teremtő elkülönül a teremtett világtól.
Az egzisztencializmus szerint a személyiség sorsa a modern világban: hit és hitetlenség, az élet értelmének elvesztése és megtalálása. A lét a szubjektum és objektum eredeti tagolatlan egysége, mely:
- Az ateista egzisztencialisták szerint a lét Isten nélkül abszurd, a transzcendencia maga a semmi, az egyén öncél, a közösség eszköz. A szabadság a transzcendentálásban rejlik. Elidegenedés ═ objektiváció, az egyén az általánosnak, a determinizmusnak a fogja, nonkonformizmusra ítéltetett.
Sartre szerint lehetetlen az egyének közti kommunikáció, egyetlen érintkezés, ha az individuumok egyesülnek a lázadásban.
-A keresztény egzisztencialisták pl. Marcel szerint a szeretet által kiléphetünk az egónkból, különben az alkotó tevékenység sem lenne összeegyeztethető a halál felé irányultsággal.
(Boros Attila Péter kutatásai nyomán)
