Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Raffaello di Giovanni Santi

Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása. A művész magánéletéről keveset tudni. Életrajzaiban ennek következtében kevesebb a legendás elem, kevesebb a hamisítás. Életrajzírói gyakran használták vele kapcsolatban a la vita serena kifejezést, amely derűs, nyugodt, tiszta életet jelent. Feltételezhető tehát, hogy Raffaello békés, kiegyensúlyozott ember volt, akit szerettek a kortársak, megbecsültek a reneszánsz művészet istápolói, a pápák, tiszteltek a tanítványai. Szívesen látott vendég volt a nagyurak fényűző palotáiban és a kevésbé tehetséges művészek hajlékában, akik számára mindig bőkezűen megnyitotta erszényét. Raffaello gazdag emberként halt meg: vagyonát tizenhatezer dukátra értékelték, ami abban az időben hallatlanul nagy összegnek számított. A nők, úgy tűnik nem játszottak túl nagy szerept az életében. Szenvedélyes szerelme egy gyögyörű római lány iránt a későbbi kutatások szerint nem volt egyéb legendánál. Egyesek szerint a római Galleria Borghesében látható képe, a Női képmás ezt a mitikus lányt ábrázolja. Valószínűbb azonban, hogy a festő a képen az örökkévaló női szépséget akarta megszemélyesíteni. Raffaello azt mondta egyik csodálójának: "Ahhoz, hogy megfessek egy szép nőt, sok gyögyörű asszonyt és leányt kell látnom. Azt festem meg bennük, ami a lelkemnek szép. Nem tudom képes vagyok-e megtestesíteni a művészi tökéletességet, de ennek elérésére törekszem". Szenvedélyét minden bizonnyal a festészetnek tartogatta.